Kahlil Gibran: A próféta
És egy költő azt mondá: Beszélj nekünk a Szépségről.

És ő így válaszolt:

Hol keresnétek a szépséget, s ugyan hol lelhetnétek fel, ha nem maga a szépség a ti utatok és a ti vezetőtök?

És mikét beszélhetnétek róla, ha beszédeteket nem ő maga szövi?

A bajba jutott és a sebesült azt mondja: – A szépség szelíd és kedves.

– Mint egy ifjú anya, ki önnön dicsőségét kissé szégyellve jár közöttünk.

És a szenvedélyesek így mondják: – Nem, a szépség hatalmas és félelmetes.

– Mint a vihar, mely megrengeti a földet alattunk és az eget fölöttünk.

A fáradtak és elcsigázottak így mondják: – A szépség lágy suttogás. Hangja a lelkünkben szól.

– Hangja átadja helyét csöndjeinknek, miként a halovány fénysugár reszket, félve az árnyéktól.

Ám a nyughatatlanok azt mondják: – Hallottuk, hogy kiáltozik a hegyek között,

És kiáltásaiba paták csattogása, szárnyak csapkodása és oroszlánbőgés vegyült.

Éjszaka a város őrei azt mondják: – A szépség a hajnallal érkezik kelet felől.

És délidőben a munkálkodók és az úton levők így beszélnek: – Láttuk a föld felé hajolni az alkony ablakaiból.

Télen a hóban rekedtek ezt mondják: – Eljő együtt a tavasszal, a hegyeken szökellve.

És a nyár hevében az aratók így szólnak: – Láttuk táncolni az őszi avarban, s hajába hófehér vegyült.

Mindezeket mondtátok már a szépségről,

Ám valójában nem róla beszéltetek, hanem megannyi hiányról, mely ki nem elégíttetett,

És a szépség nem hiány, hanem elragadtatás.

Nem szomjazó ajak, sem előre nyújtott, üres kéz,

Hanem lángoló szív és elbűvölt lélek.

Nem kép, melyet megnéznél, sem dal, melyet meghallgatnál,

Hanem olyan kép, melyet lehunyt szemmel is látsz, és olyan dal, melyet becsukott füllel is hallasz.

Nem a meghasadt fakérgen szivárgó nedv, sem a karmokhoz tartozó szárny,

Hanem örökké virágzó kert és örökké szárnyaló angyalok kara.

Orfalisz népe, a szépség az élet, ha az élet föllebbenti szent arcáról a fátylat.

De az élet ti vagytok, és ti vagytok a fátyol is.

A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli.

De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is.


Vissza Az Örömről Tartalomjegyzék A Vallásról Tovább